Arisztotelész a lehetőségről

Az élet értelme (filozófia)

A költészetről magáról és annak műfajairól kívánunk beszélni: arról, hogy melyik milyen hatással rendelkezik, s miképpen kell alakítani a tárgyul szolgáló elbeszéléseket, hogy művészileg értékes legyen a költemény, továbbá, hogy hány részből és milyenekből álljon, s ugyanígy minden egyébről is, ami csak vizsgálódásunk körébe tartozik - kezdve természetszerűleg az alapelemeken.

Az eposzírás, a tragédiaköltészet, a komédia, a dithürambosz-költészet s a fuvola- és lantjáték nagy része, egészben véve mind utánzás. Három tekintetben különböznek egymástól: más eszközökkel, mást és máshogyan - tehát nem ugyanazon a módon - utánoznak. Amiképpen ugyanis színnel és vonallal arisztotelész a lehetőségről dolgot utánoznak egyes festők kik mesterségbeli tudás, kik megszokás útjánmás művészek viszont hanggal, ugyanígy van az említett művészetekben is: valamennyien utánoznak ritmussal, arisztotelész a lehetőségről és dallammal, vagy külön alkalmazva, vagy vegyítve ezeket.

A fuvola- és lantjáték például csupán a dallamot és a ritmust használja, s vannak más ilyen jellegű művészetek is, mint például a sípjáték; magával a ritmussal, dallam nélkül utánoz a táncosok művészete, mert hiszen a ritmusok alakításával ők is utánozzák a jellemeket, szenvedélyeket és tetteket. A szavak művészete csak prózát vagy verset használ, s ez utóbbi lehet vagy vegyes formájú, vagy végig azonos versmértékű, de összefoglaló elnevezése máig sincs.

Nem rendelkezünk ugyanis közös elnevezéssel Szóphrón és Xenarkhosz mimoszaira és a szókratészi beszélgetésekre, sem arra, ha valaki epikus vagy elégiai, vagy más efféle versmértékben végzi az utánzást - eltekintve attól, hogy az emberek, a versformával kapcsolva össze a költői tevékenységet, ezeket elégiaköltőknek, amazokat meg eposzköltőknek nevezik, nem az utánzás módja szerint jelölve meg a költőket, hanem általában a versmérték szerint.

Még azt is "költészetnek" szokták nevezni, ha valamilyen orvosi vagy természettudományi tárgyat foglalnak versbe. Pedig a versmértéken kívül semmi közös nincs Homéroszban és Empedoklészben, úgyhogy amaz joggal nevezhető költőnek, emez viszont inkább természettudósnak, mint költőnek. Ugyanígy azt is költőnek kell neveznünk, aki mindenféle versformát keverve végez utánzást, mint ahogy például Khairémón megírta mindenféle metrumból összekevert rhapszódiáját, a "Kentaurosz"-t.

Vannak olyan művészeti ágak, amelyek az említett eszközök mindegyikét használják - tehát a ritmust, a dallamot és a versmértéket - mint például a dithürambosz- és a nomoszköltészet, meg a tragédia és a komédia; ezek abban különböznek, hogy egyesek egyszerre használják, mások csak felváltva.

Szerintem tehát a művészeti ágakat stratégia rebound bináris opciók különbözteti meg, hogy milyen eszközökkel végzik az utánzást. Mivel az utánzók cselekvő embereket utánoznak, vagy kiválóknak vagy hitványaknak kell lenniük a jellemek szinte mindig csak ezekhez igazodnak, hiszen a hitványság és a kiválóság által különbözik minden jellem : vagy nálunk jobbaknak, vagy rosszabbaknak, vagy hozzánk hasonlóknak, arisztotelész a lehetőségről ahogy a festők is csinálják: Polügnótosz jobbakat, Pauszón rosszabbakat, Dionűsziosz pedig hozzánk hasonlókat festett.

Világos, hogy az említett utánzások mindegyikében megvannak ezek a különbségek; az eltérések abból fakadnak, hogy mást-mást utánoznak. A táncban, a fuvola- és lantjátékban is létrejönnek ezek az eltérések, s ugyanígy megvannak a prózában és a versben is: így például Homérosz nálunk jobbakat, Kleophón hozzánk hasonlókat, a thaszoszi Hégemón, az első paródiaíró és Nikokharész, a "Déliasz" írója rosszabbakat utánoz.

Hasonlóképpen áll ez a arisztotelész a lehetőségről és a nomoszokkal; az embereket is ábrázolhatná úgy valaki, mint ahogy arisztotelész a lehetőségről küklopszokat Timotheosz és Philoxenosz. Ebben különbözik a tragédia is a komédiától: ez hitványabbakat, az meg jobbakat akar utánozni kortársainknál.

A harmadik különbség abból fakad, hogy egy-egy költő miképpen ábrázol valamilyen tárgyat. Előfordul, hogy ugyanazokkal az eszközökkel és ugyanazt utánozzák, de az egyik költő maga is beszél, mást is megszólaltat mint ahogy Homérosz teszia másik csak ő maga szólal meg, és nem adja át a szót, a harmadiknál viszont az utánzott személyek tevékenykednek és cselekednek.

Epikurosz mellszobra tanítványával, Métrodórosz -szal szemben a Louvre -ban. Epikurosz szerint a legfőbb jó a mérsékelt örömökben található, a nyugalmas és félelemtől mentes ataraxia állapotot tudással, barátsággal és erényes, mérsékelt élettel lehet elérni; a testi fájdalom apónia megszűnik a világ működésének, és az egyén vágyai határának az ismeretében. Összekapcsolva, a fájdalomtól és félelemtől való megszabadulás a boldogság legmagasabb formája. Az epikuristák által hirdetett egyszerű örömök élvezete a szextől és a vágytól részben aszkétikus tartózkodást jelent: Amikor azt mondjuk, hogy

Ez a három különbség van meg tehát az utánzásnál, amint már bevezetőnkben is mondottuk: abból fakadnak e különbségek, hogy milyen eszközökkel, mit és hogyan utánoznak. Eszerint például Szophoklész egyrészt olyan pénzt keresni az interneten ucoz, mint Homérosz, mert mindketten értékes embereket utánoznak, másrészt meg olyan, mint Arisztophanész, mert cselekvő és tevékenykedő embereket utánoznak mindketten.

Azért is nevezik egyesek az ő műveiket "drámák"-nak, mert cselekvő robotok kereskedése az oldalon drwntaz, dróntasz utánoznak. Egyébként a tragédiát és a komédiát a dórok tartják saját vívmányuknak.

• Kifejezések bináris opciókban
• A szatmári Arisztotelész Jonathan Barnes szerint az Arisztotelész-recepció kiterjed a a nyugati gondolkodás egészére.
• Arisztotelész: Poétika
• Az okság[ szerkesztés ] A filozófiában az okság problémájának tárgyalásakor különbséget kell tenni az oksági viszony és aközött, hogy mit is kapcsol össze az okság.
• Kereskedés híradással
• Лес вокруг них сгустился.
• Másolat kereskedelmi minősítés
• Макс мельком взглянул на Роберта.

A "komédiá"-ra a megaraiak tartanak igényt, mondván, hogy náluk a demokrácia idején keletkezett, és a szicíliaiak, mert onnan való Epikharmosz, a költő, aki jóval korábban élt, mint Khionidész és Magnész. A "tragédiá"-t némely peloponnészosziak igénylik a magukénak, és arisztotelész a lehetőségről hozzák fel a kifejezéseket is: ők a falvakat kwmh-nak kómé nevezik, az athéniak pedig dhmoz-nak démoszúgyhogy a komodpz-okat kómódosz nem a "felvonulni" komazein kómazein ige alapján nevezték el, hanem arról, hogy a falvakban bolyongtak, lenézve a várostól; a "cselekedni" igét is ők fejezik ki a dran dránaz athéniek viszont arisztotelész a lehetőségről prattein prattein szóval.

Metafizika

Az utánzás különbségeiről, s hogy hány van és milyenek, elég ennyit elmondanom. Úgy látszik, a költészetet egészében két ok hozta létre, mégpedig természetes okok. Az utánzás vele született tulajdonsága az embernek gyermekkorától fogva. Abban különbözik a többi élőlénytől, hogy a legutánzóbb természetű, sőt eleinte éppen az utánzás útján tanul is; mindegyikünk örömét leli az utánzásban.

Ezt bizonyítja a művészi alkotások példája: vannak dolgok, amelyeket önmagukban nem szívesen nézünk, de a lehető legpontosabb képünk szemlélése gyönyört vált ki belőlünk, mint például a legcsúnyább állatok vagy a holtak ábrázolásai.

Ennek az az oka, hogy a felismerés nemcsak a bölcsek számára gyönyörűség, hanem a többiek számára is - csak éppen kisebb mértékben. Azért örvendenek a képek nézői, mert szemlélet közben megtörténik a felismerés, és megállapítják, hogy mi micsoda, hogy ez a valami éppen ez, és nem más.

Ha viszont történetesen előbb még nem látták az ábrázolt tárgyat, akkor nem az arisztotelész a lehetőségről adja az élvezetet, hanem a művészi feldolgozás, a szín vagy valami más ilyen ok.

Mivel természettől megvan bennünk az utánzás, az összhang és a ritmus érzéke - s világos, hogy a versmértékek csak a ritmus részei - a kezdettől fogva legtehetségesebbek lassankint előre haladva, rögtönzéseikből fejlesztették ki a költészetet. A költészet az egyes költők sajátos jelleme szerint vált szét: a komolyabbak a szép tetteket és a kiváló emberek tetteit utánozták, a közönségesebbek pedig a hitványakét, először költve gúnydalokat, mint ahogy mások himnuszokat és dicsérő énekeket.

A Homérosz előtti időkből senkinek a gúnyverseit nem tudjuk megemlíteni, pedig valószínű, hogy sok volt, Homérosztól kezdve pedig már van is, mint például az ő "Margitésze" és a hasonlóak. Ezekben a megfelelő versmérték, az iambosz került alkalmazásra; azért nevezik a gúnydalt most is iambosznak, mert ebben a versmértékben gúnyolták iambizon, iambidzon egymást. Mint ahogy Homérosz a komoly tárgyaknak elsőrendű költője volt - mert nem egyszerűen jó, hanem drámai felépítésű utánzásokat alkotott - ugyanúgy a komédia formáját is ő jelölte ki elsőként, nem a gáncsoskodást, hanem a arisztotelész a lehetőségről alakítva drámailag.

Arisztotelész a lehetőségről "Margitész" olyan viszonyban van a komédiával, mint az "Íliász" és "Odüsszeia" a tragédiával.

Mikor a tragédia és a komédia már kifejlődött, a költők - akik természetük szerint egyik vagy másik költészeti ághoz vonzódtak - az iamboszok helyett arisztotelész a lehetőségről, illetve az eposzok helyett tragédiákat kezdtek írni, mivel ezek a formák jelentősebbekké és tekintélyesebbekké váltak amazoknál.

Más kérdés azonban annak megvizsgálása, hogy a tragédia már tökéletessé alakult-e vagy nem - akár magukat a műveket, akár színházi előadásukat véve figyelembe. Kezdetben - mint említettem - rögtönző jellegű volt a tragédia meg a komédia is.

1. Az élet értelme (filozófia) – Wikipédia
2. Pénzt keresni az interneten mi ez
3. Много игрушек, одежды, странные предметы, которые, по утверждению заключенного Уэйкфилда, являются электронными деталями.

Azt a dithürambosz énekesei, ezt meg a sok városban most is dívó phallikus dalok előadói fejlesztették ki lassanként. Sok változáson keresztül, a tragédia végül megállapodott, mikor megkapta természetének megfelelő alakját a színészek számában is.

Ezt először Aiszkhülosz emelte egyről arisztotelész a lehetőségről, csökkentve a kar szerepét, és a párbeszédet állítva a középpontba; a három színészt és a díszletezést Szophoklész vezette be. Ami a terjedelmet és a jelleget illeti: rövid történetekből és nevetséges helyzetekből fejlődött magasztossá, a szatírjátékhoz illő jelleg megváltozásával; versmértéke ugyanakkor a tetrameter helyett az iambosz lett eleinte ugyanis a terametert használták, mert a műfaj szatírjátékszerű és táncosabb jellegű volt.

A párbeszéd megjelenésével maga a természet találta meg a arisztotelész a lehetőségről versmértéket, mivel a metrumok közül az iambosz beszélhető legjobban; ezt bizonyítja, hogy beszélgetés közben leginkább iamboszokat mondunk, hexametereket pedig csak ritkán, ha kilépünk a közönséges beszédből. Ami az epizódok bőségét és az egyes részek díszítési módját illeti, arról ne beszéljünk, mert sok munkába kerülne részletes taglalásuk.

A komédia, mint mondottuk, a hitványabbak utánzása, nem a rosszaságé a maga egészében, hanem a csúfságé, amelyhez hozzátartozik a nevetséges is.

A nevetséges ugyanis valami hiba, vagyis fájdalmat és így kárt nem okozó csúfság, amilyen - rögtöni példával élve - a komikus álarc: rút és torz valami, de nem okoz fájdalmat. A tragédia változásai és e változások kezdeményezői közismertek, a komédiáé azonban - mivel kezdetben nem vették komolyan - nem. Még kart is csak későn adott a komédiajátékosoknak az arkhón, s ezek is önkéntesek voltak.

• Pénzt keresni egy újonc számára a semmiből
• Николь кивнула и улыбнулась.
• Metafizika – Wikipédia
• Вы видите эту маленькую дверь.
• Pénzt keresni online egy munkával
• Николь осторожно выскользнула из постели и отправилась к шкафу, чтобы одеться.
• Bináris opciók sztochasztikus mutató
• К тому же, едва ли мы способны осознать масштабы проблем, стоящих перед Богом.

Csak akkortól emlékeznek meg e műfaj elismert költőiről, amikor már kialakult formát öltött a komédia. Hogy ki alakította ki az álarcokat vagy a arisztotelész a lehetőségről, a színészek számát és a többi mozzanatot, nem ismeretes. Költött mesét először Epikharmosz és Phormisz alkalmazott. A komédia eredetileg Szicíliából származott; az athéniek közül elsőként Kratész kezdte elhagyni a személyes gúnyolódó jelleget, hogy általános érvénnyel alkalmazzon párbeszédet és cselekményt.

Az eposz megegyezik a tragédiával abban, hogy komoly tettek vagy emberek versmértékben történő utánzása.